Nem kellett sokat időznie a tükör előtt, a friss hideg víz érintése, arcára máris ébredést varázsolt. Egy-két jól irányzott mozdulattal beletúrt a hajába, kevés arcpírral és rúzzsal máris tökéletesen kész volt az indulásra. Formás alakjára hosszú, feszes fehér szoknyát húzott, egy szeméhez hasonló árnyalatú kék inget és a kettő közé lazán egy övet, meztelen lábára magas sarkú szandált, felkapta táskáját és már rohant is, ahogy minden nap szokott…

Helga fiatal kora ellenére egy nagyvállalatnál dolgozott irodai munkakörben és még sok mindenben tapasztalatlan volt, bízott az emberekben, nyitott, barátságos személyiségét sokan kedvelték. A menetrend szerinti járat, amivel munkába ment, soha nem várt, és ő mindig az utolsó pillanatban ugrott fel a buszra, ahol Emi már foglalta számára a helyet. Sietősre fogta lépteit, ahogy kiért az utcára és órájára pillantva megállapította, hogy ezen a reggelen sem sétálva fogja megtenni az utat. Pillanatok műve volt, hogy sikerült. Lehuppant az ülésre Emi mellé és csak annyit, mondott, hogy ezt megint jól kiszámítottam. Emi csak mosolygott, ő olyan nyugodt volt mindig, Helga pedig izgága, vibráló személyiség. Nem tudtak igazán barátnőkké válni, sok időt nem tölthettek együtt Emi váratlan betegsége, később tragikus halála miatt.

De ezen a reggelen történt valami, ami mindkettejük nyugalmát felborzolta. A busz elindult, ők hátradőltek és ilyenkor még lehunyták a szemüket, volt idő bőven tovább szőni az éjszakai álmokat, ábrándokat. A busz ütemes morajlása, ringató hullámzása mindig megnyugtatta Helga rohamos tempóját.

A következő pillanatban Emi böködni kezdte Helgát, és határozott mozdulattal mutatott az út másik oldalára, ahol egy sötét hajú, barna szemű, jól öltözött fiú igyekezett átkelni az úton, úgy látszott, mintha éppen hozzájuk sietne. Helga felnézett csendes szendergéséből és a látványra azonnal visszatért a vibrálás ereibe. Volt egy fiú, akivel akkoriban sok időt töltött, valami együtt járásra hasonlított a dolog, de érzéseit ez egyáltalán nem borzolta fel. Nem úgy, mint ez a fiú, aki ott állt az út másik oldalán. Nem sokkal később a busz megállt, a fiú eltűnt az út széléről, de az első volt azok között, akik a busz belsejében ülőhely után kutattak. A lányok nagyon izgatottak lettek és szerencsére szinte mellettük foglalt helyet a másik oldalon a varázslatos idegen. Haja sötétbarna volt és fénylő, arca kedves és helyes, szája szépen ívelt, szemöldöke dús, középen összeért, mint a gonoszoké, de neki valahogy sokkal inkább vonzó külsőt kölcsönzött. Szürke vászonnadrágot viselt, hasonló színű inget, és az egész teljesen tökéletes lett volna, ha szemük a cipőjén továbbsiklik. Ez igazán vicces látvány volt, mert egy fehér papucscipőt viselt, ráadásul zokni nélkül.

Ez a kis apróság azonban nem vette kedvét a lányoknak, buzgón tovább figyelték őt. Az irodaház felé tartottak, ahol Helga és Emi dolgozott. Előttük szállt le a buszról, így még egyszer megcsodálhatták a fiú közelségét és aznap egész délelőtt próbálták kideríteni, ki lehet ő, és délben, a munkahelyi ebédlőben mindenre fény derült. Társával együtt jelent meg, festékes ruhában, kopott sportcipőben. Helga és Emi szinte egyszerre kapott nevetőgörcsöt, de ez igazából csak lányos zavarukat palástolta. Ez a fiú tetszett mindkettejüknek.

A következő napokban és hetekben minden reggel együtt utaztak és nem telt el sok idő, hogy a fiú észre ne vegye őket. Fiatalok voltak mindannyian, így az ismerkedésen hamar túlestek, most már csak a lányok között folyt egy kevés kis rivalizálás, de mivel Helgának volt barátja, ő különösebb erőfeszítéseket nem tett a cél érdekében, a fiú azonban szemmel láthatólag őt akarta. Gyakran utaztak hazafelé ketten, és gyakran hívta Helgát moziba, vagy más programokra. De a lány ellenállt.

Egy nap Helga éppen hazafelé tartott, amikor egy szempillantás alatt mellette termett a fiú, aki széles mosollyal üdvözölte és a szép, meleg estére hivatkozva sétálni hívta őt. Végül is egy sétában mi rossz lehet? Legyen!- mondta Helga és megbeszélték az esti találkozás időpontját.

Hazaérve izgatottan kezdett kutatni a ruhák között, hogy mit vegyen fel és titokzatosságát megtartva senkinek nem beszélt a találkozásról. Talán 7 óra volt, amikor a fiú a ház előtt várta, Helga viharos sebességgel lépett ki a lépcsőház kapuján az utcára, most már szívében ezernyi várakozással és kérdéssel.

A séta olyan volt, amilyenről minden fiatal lány álmodik. Lassan mentek, parkról-parkra, beszélgettek, de talán még egy órával később sem tudta volna megmondani, hogy miről… Egyre közelebb kerültek egymáshoz, langyos esti szél fújt, és érezték mindketten szívük dobogását. Talán attól is féltek, hogy a másik meghallja, mert egyre hevesebb volt ez az érzés.

Egyszer csak megálltak és egymás szemébe néztek, ahol a mélysötét barnaság tüzesen égette az égszínkék világot. A fiú lassan átfogta a lány derekát és magához húzta. Olyan csók volt ez, amiről Helga még álmodni sem mert. Vágyat ébresztő szerelmi vallomás, szívdobogást csillapító hűs érintés, az biztos, hogy az első legjobb, amit valaha is érzett. Hosszan ölelték egymást és igazi szerelembe estek elég hosszú időre. Két fiatal, egymáshoz illő fiú és lány felnőtté válásuk elején az első igaz szerelmet kapták ajándékba. Olyan igazi szerelmet, ami nem mindenkinek adatik meg, vagy sokkal több időt várnak rá mások. Az ő szerelmük évekig lángolt, sok minden történt velük, de évek múltán, amikor már igazán felnőtté váltak, érzéseik lecsillapodtak és személyiségük is megváltozott. Az együtt töltött éveket elraktározták magukban, talán majd lesz bátorságuk elmesélni valakinek, vagy örökre megtartják legbelül, kinek hogy esik majd jól…